Felnőttem Anyu!

Sikerült Anyámnak leválnia rólam! Felnőtt vagyok 30 éve, és végre elfogadta, tudomásul vette. „Felnőtt gyerekből”, „felnőtt felnőtt” lettem, meséli Melinda, aki nyáron tölti be az 50. életévét.

Hosszú időbe telt, mire eljutottam idáig. Sokat kínlódtam mire rájöttem, hogy én is ludas vagyok a dologban. A megoldást az hozta, hogy megértettem, nekem kell meghúznom a személyes határaimat és betartatnom azokat. Sajnos ezt nem tanították az iskolában és a szüleimtől sem tudtam ellesni.

Vannak szülők, főleg Anyák, akisorompo_pixabay_glompiek képtelenek elfogadni, hogy gyerekeik már felnőttek és van saját, „külön bejáratú” életük. Sokszor még akkor sem kapcsolnak, amikor neked már szintén saját gyerekeid vannak, esetleg férjed vagy feleséged van, és Ő már javában nagymama.

Talán szeretnék azt az állapotot fenntartani, amikor még az Anyánk tanácsaira és útmutatásaira szorultunk vagy nélkülünk kissé üressé vált az életük. Ezért kérdez rá minden apró részletre, amit te magad,beszámoltatásnak érzel.

Bizony ilyenkor kevésnek bizonyul,

  • hogy mondjuk már nem élsz vele több évtizede,
  • hogy már Te is elmúltál 30, 40, 50,
  • vagy éppen sohasem segítette igazán a Te életedet, de ma, ugyanez elvárás feléd.
  • Nem számít, hogy emiatt konfliktusba kerülsz a pároddal, mert neki Anyaként „előjogai” vannak.
  • Pánikszerű keresésbe kezd, ha egy napig nem ért el telefonon.

Sajnos ilyenkor görcsösen igyekszik

  • bepréselődni az életedbe,
  • megtudni kivel beszéltél,
  • mit mondtál neki,
  • mit ettél reggelire,
  • kivel találkozol a nap folyamán stb.

Mit érdemes megértenünk ezekből a frusztráló szituációkból, ahhoz hogy elinduljunk a változás irányába?

Attól, hogy eddig nem szabtad meg a személyes határaidat, most megteheted, még az Anyukáddal kapcsolatban is. Soha nem túl késő, soha nem túl öreg valaki ahhoz, hogy pótolja ezt a hiányt az életében. Megéri, mert hosszútávon sokkal kiegyensúlyozottabb leszel. Magabiztosabb leszel általa, mert tisztán tudod majd, hogy a Te életeddel részleteit, kivel, mikor és milyen részletekbe menően, akarod megosztani.

Hogyan képezzünk határokat?

Gondold át, hogy melyek azok a helyzetek, amiken változtatni szeretnél. Dönts el hogyan lenne számodra megfelelő. Például, ha eddig probléma volt számodra anyukád túlzott érdeklődése, mit mondasz neki, ha alkalmatlan időben hív. Ilyen helyzetekben nehezen konfrontálódó emberek inkább nem adnak jelzést, minthogy elviseljék  a vonal másik végén lévő megbántódását. Sajnos ez nem túl szerencsés. Legközelebb tedd meg az első lépésedet és őszintén mond meg neki „Most nem alkalmas Anyu, este visszahívlak és beszélünk.

Mi kell ahhoz, hogy ezt meg tudjuk lépni?

Elhatározod és megteszed a szükséges lépéseket. Nem rágod magad utána, hogy Te most milyen gyerek voltál, ne gondold meg magad, mert ilyenkor saját magadnak fordítasz hátat, úgy ahogy azt eddig is tetted. Pont ezen szeretnél változtatni. Nagyon egyszerűen hangzik, érdemes meglépni, de Te kellesz hozzá és nem egy külső erő.